Szereplők

Kedves Mindenki!

Köszönöm szépen a kommenteket, és hogy az első rész után már öten is feliratkoztak <3 Ebben a részben a szereplőkről olvashattok. Sziasztok! PearlFlower

Szűcs Kamilla (Kami) (14)

Barna, vékonyszálú, könyék fölé érő haja, kissé mandulavágású zöld szeme, pisze orra van. Nyúlánk, korához képest magas lány.

Iskola után gitár/énekórára szokott menni, hetente egyszer a Mesterét is meglátogatja, akinél a karatéban való jártasságát és tudását gyarapítja (sárga öves zöld csíkkal).

Néha hirtelen haragú, indulatos, szemtelen is tud lenni, ezenkívül élénk, kedves és közvetlen is.

Kedvenc bandái/énekesei: Nickelback, Guns and Roses, AC/DC, Green Day

Fodor Bettina (Betti) (14)

Szőke, sűrű, váll alá érő haja és nagy kék szemei vannak. Nem kifejezetten magas, és szinte mindig mosolyog.

Finom puszedlit tud sütni, legtöbbször valami finomságot hoz az iskolába, mert a szüleié a város egyik kis cukrászdája. Majdnem kitűnő tanuló.

Sokat beszél (emiatt négyes a magatartása), aranyos, dús fantáziájú lányka.

Kedvenc bandái/énekesei: Demi Lovato, Selena Gomez, Taylor Swift, Katy Perry, One Direction, The Vamps

Szekeres Barna (Barni) (16)

Sötétbarna haja, szürke szeme van, magas, nyúlánk, izmos.

Délutánonként kézilabdázik, a haverjaival van, vagy a családjával. Nagyon szereti a kishúgát, Maját. CD-ket gyűjt.

Jó humorú, kedves, határozott, udvarias srác (ami annyiból áll, hogy előre engedi a hölgyeket). Nagy nőcsábász hírében áll, és csak ritkán tud csöndben maradni.

Kedvenc bandái/énekesei: Kispál és a Borz, Kiscsillag, Quimby, Kowalsky meg a Vega, Nirvana, Bon Jovi

Kis Áron (14)

Alacsonyabb, kicsit zömökebb srác világosbarna hajjal és barna szemmel.

 Iskola után kézilabdázni megy, vagy gitár/énekórára megy, ahol régi és újabb számokat játszanak és énekelnek el közösen. Egy bátyja van, aki már egyetemista.

Nagyon jó barát, vidám fiú, akinek mindenről van véleménye, ezenkívül megértő, és mindig meghallgat, ha bajban vagy. Kicsit félénk lányok terén.

Kedvenc bandái/énekesei: Lana Del Rey, Susanne Vega, Bogi

Mezei Lilla (15)

A haja raszta, elöl vörösesbarna, barna, lejjebb szőke, szeme zöld, arca szív alakú. Van egy szájpiercingje, és csinos, nyúlánk alakja van.

A szabadidejében jégkorcsolyázik (több versenyt nyert már). Szereti a rövidke ruhákat, amik kiemelik hosszú lábait, valamint a színes, virágmintás szoknyákat és nadrágokat.

Kedves, közvetlen lány, bár néhány közelebbi barátján kívül nem alakít ki bensőségesebb kapcsolatot senkivel sem.

Kedvenc bandái/énekesei: Freedom Cafe, Estas Tonne

Kamilla anyukája (39)

Kamilla apukája (40)

Kamilla nővére, Mirella (Miri) (17)

Barni kishúga, Maja (3)

Első fejezet - Wake me up when September ends

Felmutattam a bérletemet a buszsofőrnek, és végigpásztáztam az üléseket, üres hely után kutatva. Hátul találtam is egyet. Lehuppantam az ablakhoz, és a táskámat levágtam magam mellé. Elővettem a telefonom, felvettem a fejhallgatómat, bekapcsoltam az egyik kedvenc számomat. Izgultam, mert ez az első napom a gimiben. Fülemben felcsendültek Metallica - Nothing Else Matters kellemes gitárhangjai, majd egy idő után meghallottam James Hetfield megnyugtató hangját. Vállaim ellazultak, és végre kényelmesen elhelyezkedtem. A házak elmosódva suhantak el mellettem, a járókelők mind siettek valahová.

Milyen szerencsésnek érezhetem magam, hogy ma ebbe az iskolába indulhatok el! Minden álmom ez volt. Már amikor novemberben a nyílt napra készülődtem, akkor is totál fel voltam pörögve. Az előtti este órákig válogattam a megfelelő ruhákat és kiegészítőket, hiszen találkozom a tanárokkal, mégsem nézhetek ki idiótán! Nem akartam sem lázadó vadócként, sem stréber jókislányként megjelenni. Amikor reggel kinyitottam a szemem az ébresztőmre, hirtelen fölültem, kiugrottam az ágyamból, és felnyaláboltam a fotelemből a ruháim, amiket előző nap kikészítettem. Belebújtam a mamuszomba, aztán rohantam a fürdőbe. A zuhany alatt elgondolkoztam. Te jó ég, minek kapkodok ennyire? Hiszen ez csak egy nyílt nap! - Nem! – szólalt meg egy másik hang a fejemben, túlkiabálva a víz csobogását - Ez nem csak egy nyílt nap. Ez egy nyílt nap álmaim iskolájában!

Kihajoltam egy törülközőért, magam köré csavartam, majd a fürdőszobaszekrényből kerestem egyet a hajamnak is. Turbánt csavartam a fejemre, aztán felhúztam egy barna cicanadrágot, egy farmeringet, aminek könyékig feltűrtem az ujját, és sok-sok karkötőt vettem föl. Kiemeltem a szemem szempillaspirállal, és vékonyan kihúztam szemceruzával. A hajamat megszárítottam, alaposan kifésültem, majd egy rakoncátlan kontyba felkötöttem. Késznek nyilvánítottam magam, és lementem a konyhába, ahol már finom illatok terjengtek.

-          Szia anyu! - szóltam oda a bundáskenyeret sütő anyukámnak. Leültem az asztalhoz, és töltöttem magamnak egy kis tejeskávét, amit még Mirella hagyott meg.

-          Jó reggelt Kamilla - fordult felém anyu – Kamilla! Nem igaz, miért nem érted már meg, hogy ilyen korban nem helyes, ha ennyire sminkeled magad! – csattant föl. Én csak a szememet forgattam, hiszen ezt eljátszottuk már párszor.

-          Hallod Kamilla? – emelte fel a hangját anya – Vagy már arra sem méltatsz, hogy válaszolj?

-          Anyu – lépett be a nővérem, Mirella, köntösét szorosan maga köré tekerve, arcán egy meghatározhatatlan színű pakolással. - Nem láttad az új hidratáló krémem?

-          Mintha Kamillánál láttam volna – nézett föl a bundáskenyerekről anya.

-          Ezt nem hiszem el! Múltkor is nálad találtam meg a szemöldökcsipeszem! Miért kell folyton lenyúlnod a dolgaim? – fújtatott.

-          Mi? - képedtem el – Hozzá sem értem a hülye csipeszedhez! – néztem rá dühösen.

-          Lányok, lányok – csitított minket anya – Még csak most keltetek fel. Kamilla, fejezd be a reggelit, aztán pakold össze a dolgaidat a nyílt napra. Ne felejtsd el a diákigazolványodat, ez nagyon fontos. Mirella drágám, te pedig használd az én krémemet.

  Miri duzzogva vonult el, én pedig bekaptam a maradék bundáskenyerem.

-          Köszönöm szépen a reggelit! – mondtam teli szájjal, és hangos csikorgással toltam be székem. Felrobogtam a lépcsőn, majd a Fila oldaltáskámba dobáltam azokat a cuccaim, amiket el akartam vinni, mégpedig telefont, jegyzetfüzetet, tollat, a kabalamacim, és a brutálvastag Szent Johanna Gimi ötödik részét, a Reményt.

Anyu már befejezhette a sütögetést, mert kiabált, hogy indulnánk. Felkaptam a táskám, és sóhajtva néztem körül, hogy nem felejtek-e itt valamit. Mivel késznek nyilvánítottam magam, lementem az előszobába, felvettem a dzsekim, és megkötöttem a fekete Converse cipőm cipőfűzőjét.

-          Én megvagyok! – kiáltottam.

-          Oké, jól van, ne siettess! – szaladgált ide-oda anya – Miért szombaton tartják ezt az izét? Nem igaz, végre szabadnapom van, erre téged kísérgetlek. Egyáltalán, miért nem abba a két tannyelvű iskolába mész, ahová a nővéred van beíratva? Oda rendesebb gyerekek járnak. – Már szerencsére a kabátját is felvette, így elindultunk de ő tovább folytatta a prédikációját. Bele sem mertem gondolni, hogy mit ért az alatt, hogy „rendesebb” gyerekek. Olyanok, mint Mirella? Jól nevelt, jól tanuló, diszkréten öltözködő, kicsit nyávogós lány? Na, még mit nem.

-          Figyelsz te rám egyáltalán? Hozzád beszélek. Tehát ott sokkal kulturáltabb körülmények között többet tanulhatnál. És a tanárok is jobban át tudják adni azt a tudást, ami társadalmilag elvárt.

Oldalra sandítottam, és megállapítottam, hogy anyu ma is mintha éveket öregedett volna. Már semmi sem maradt az én fiatalos, jó kedélyű anyukámból.

-          Khm. Ja. Jó. – fejeztem ki magam értelmesen, és próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy figyeltem a mondandójára. Ő csak lemondóan megcsóválta a fejét.

Felszálltunk a buszra, amire történetesen két ellenőr is felszállt, és kiderült, hogy történetesen otthon hagytam a diákom. Amikor megérkeztünk, anyu szidalmazó szavaitól kísérve, és zsebemben egy kis büntetéssel indultunk el az iskola felé.

Megráztam a fejem, hogy elhessegessem a gondolataim. Elraktam a fejhallgatóm és a telefonom, föltápászkodtam, és izgatottan nyomtam meg a leszállást jelző gombot.

Sziasztok

Sziasztok!
Ez a blog egy fiatal lányról, Kamilláról szó, aki alig várja, hogy végre középiskolás legyen. Ahogy belép a gimnáziumba, új fejezet kezdődik az életében. Vajon barátokra talál-e és megleli-e a szerelmet a művészeti gimiben?
Jó olvasást!
PearlFlower